Kiss Krisztina vagyok. Miskolcon születtem. Ide jártam iskolába. Itt végeztem el a főiskolát és egyetemi képzésben is itt részesültem. Szüleim, nagyszüleim a Lenin Kohászati Művekben dolgoztak. Nagymamámnál nyaraltam a gyár lábánál. Nekem az eper ízéhez hozzátartozott a vékony fekete porréteg, ami arrafelé a kiskerteket ellepte anno. A legféltettebb kincseim közé tartozott az acélgyártásból keletkezett kő, a „diósgyőr vasgyári” feliratú hamutál s a rózsaszínű alumínium kávéskanál. A bükki kirándulások esőillata az orromban van. Óriás lapulevelet tartottunk fejünk felé apámmal s a sárga tengeralattjárót fütyülve ereszkedtünk le Lillafüreden át Diósgyőrbe. Itt voltam szerelmes, itt születtek a gyermekeim. Itt élek. Itt hoztam létre egy kis csapattal a Térerő Közösségi Alapítványt a Városunkért. Miskolcért. Értetek. Azért, mert hiszek Miskolcban, a Miskolciakban, a Közösségben, az egy térben élők erejében.
Nagyon fontos tulajdonsága a közösségi alapítványnak, hogy nincs egyetlen ügye. Megszokottabb Magyarországon, hogy a civil szervezetek egyetlen egy ügy köré szerveződnek. Ellentétben a közösségi alapítvány célja az, hogy az egész területet ahol működik fejlessze, élhetőbbé, szerethetőbbé tegye. A dolga ebben, hogy az ez ügyben szerveződő civil kezdeményezéseket előhozza a közösségből és azokat támogassa. A közösségi alapítvány kuratóriuma és a közösségi alapítvány adományozói, finanszírozói döntik el, hogy melyek azok a civil kezdeményezések amiket ők fontosnak, megvalósíthatónak és segítségre szorulónak gondolnak. 2016 augusztusában lett bejegyzett az alapítvány, amikor azt éreztük, kellő támogatottsággal és erőforrással, kialakult koncepcióval és szakmai tervekkel rendelkezünk a sikeres működéshez. Magyarországon második közösségi alapítványként alakultunk meg.
