Miskolci vagyok, itt születtem 1980-ban. Meghatározó helyi oktatási intézményekbe jártam, így a Szabó Lőrinc Általános Iskolába, hisz a Népkertben, annak környékén nőttem fel. A Diósgyőri Gimnáziumban érettségiztem. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán szociálpedagógia szakon szereztem diplomát, aztán visszatértem szülővárosomba és mindig szociális területen dolgoztam. Kezdettől a Miskolci Családsegítő Szolgálat munkatársa vagyok. Közel tíz évig családgondozóként a mélyszegénységben élők, hátrányos helyzetűek ellátásával összefüggésben kaptam feladatokat. Felismerve, hogy az egyéni segítségnyújtás ezekben a szélsőséges helyzetekben kevés, annak lehetőségeit kerestem miként lehet összefogással, helyi szakemberekkel, szervezetekkel, intézményekkel együttműködésben hatékonyabban eljárni ezekben a helyzetekben és a lehető legeredményesebb megoldásra törekedni. A szociális szféra sokrétűsége miatt éreztem annyira fontosnak az összefogás erősítését, nyitottságot közösségi szervezetek és a civil szféra felé - civil börzéket szerveztem - és ehhez kapcsolódóan mediátori végzettséget is szereztem. A párbeszéd jelentőségét kiemelkedőnek tartom. Amikor 2014-ben megimserkedtem a közösségi alapítvány koncepcióval, ami Magyarországon akkor még rendkívül újszerű fogalom volt, azonnal megtetszett. 2016-ban pedig másodikkért az országban Miskolcon is alapítottunk egy ilyen szervezetet Térerő néven. Kilépve tehát a szociális munka keretei közül, már átfogóbban, települési szinten kezdtem a közösségfejlesztéssel foglalkozni. Legmeghatározóbb sikerként tudom említeni, hogy a Térerőhöz kapcsolódó erőfeszítésekkel személyes hitemet is át tudtam adni, melynek lényege: széthúzás helyett összefogással jelentős elhatározásokért is érdemes küzdeni és megéri cselekedni a közösségért! Fontos felismerés számomra, hogy több a tenni kész ember, mint hinnénk, őket motiválni és számukra közösségi tereket teremteni jelentős vállalás. Miskolc lokálpatriotizmusban páratlan és ezt erősíteni, cselekvő energiává fejleszteni életcéllá válhat!